A múltban a háztartástan volt a női oktatás középpontjában.
A 20. században a fiatal lányok megtanultak mindent, ami egy háztartás önálló vezetéséhez szükséges, beleértve a mosást, főzést, varrást és a betegápolás fortélyait.
Ez azt jelentette, hogy a fiatal nők (akiktől általában elvárták, hogy megházasodjanak) felkészültek arra, hogy saját családjukról gondoskodjanak. Nem kellett kétségbeesett hívásokat intézni anyához, hogy milyen beállításra kell állítani a mosógépet, vagy hogyan kell főzni egy házi kosztot.
Nyilvánvaló, hogy ezek az alapelvek fontosak voltak a mindennapi élethez.
A fiúknak azonban soha nem kellett ezeket a leckéket venniük.
Manapság már elfogadottabb az az elképzelés, hogy a nők és férfiak gondoskodnak az otthonról és a családról.
De sajnos a háztartástanórák kihalóban vannak, és egyre kevesebb iskola ad lehetőséget a gyerekeknek – lányoknak és fiúknak -, hogy megtanulják a felnőttkor alapkészségeit.
Sokan szeretnék, ha újra bevezetnék a háztartástant az iskolákban, hogy a diákok továbbra is megtanulják azokat a dolgokat, amelyeket matematikából és történelemből egyszerűen nem tudnak megtanulni.
Ez különösen igaz a mai rohanó világban, ahol a szülők sokáig dolgoznak, és sok középiskolás gyerek iskola után üres házba tér haza. Elvárják tőlük, hogy főzzenek maguknak, és elvégezzék az alapvető dolgokat, mint például a mosás és a mosás.
De vajon hányukat tanítják meg az iskolában, hogyan kell ezt megtenni?
Nem vitás, hogy a háztartástan is megtaníthatja a gyerekeket az önállóságra.
Egy nemrégiben készült tanulmány szerint a 2020-ban érettségiző 3,1 millió amerikai középiskolás 62,7 százaléka abban az évben főiskolára iratkozott be.
Sok gyerek, aki otthonát kollégiumi szobára cseréli, most először kell egyedül boldogulnia.
A tápláló ételek főzése, a rendszeres mosás és a tiszta lakókörnyezet fenntartása olyan dolgok, amelyeket nagyobb eséllyel tesznek meg, ha az iskolában valóban megtanították nekik, hogyan kell ezeket csinálni.
A háztartástan talán tűz alá került, mert szexista volt, de ez akkoriban volt.
A nőkre vonatkozó társadalmi normák otthon és a munkahelyen mára gyorsan fejlődtek, és joggal elfogadott, hogy a nőknek nem a főzés, takarítás és gyermeknevelés a jövőjük – hacsak nem akarják.
De nincs ok arra, hogy a háztartástant ne lehetne ma is tanítani, mindkét nemnek.
A főzés, mosás és elsősegélynyújtás megtanulása kezdetnek jó, de ez még nem minden.
Képzeljük el, ha a háztartástan megtanítana minket arra, hogyan cseréljünk kereket, hogyan adózzunk, vagy hogyan cseréljünk villanykörtét. Sokan közülünk még most, felnőttként sem tudják, hogyan kell ezeket a dolgokat csinálni, és talán soha nem is tanuljuk meg.
Ha lenne egy külön hely, ahol ezt gyerekként megtanulhatjuk, annak nagyon sok értelme lenne, mégis a legtöbb iskolában még mindig olyan tantárgyakat helyeznek előtérbe, amelyek kevéssé hasznosak a jövőbeli énünk számára.
Persze, ha minden más nem sikerül, a gyerekek még mindig sokat tanulhatnak a saját szüleiktől.
Ha időt szánunk arra, hogy megtanítsuk a gyerekeknek az alapvető életviteli készségeket, az segít nekik abban, hogy magabiztosan lépjenek át a felnőttkorba.
Ön mit gondol? Az iskoláknak el kellett volna hagyniuk a háztartástant mint tantárgyat, vagy a gyerekek kimaradnak az oktatás egy értékes aspektusából? Feltétlenül ossza meg velünk a hozzászólásokban.
Kérjük, ossza meg ezt a cikket barátaival és családjával.